Külföldi Tanulságok című sorozatunk bemutatkozó része után újabb 4 rövid beszámoló következik. Ezúttal a szomszédos Szlovákiából, majd Londonból, Bolognából és végül újra Ciprusról mutatunk példát egy-egy közlekedési jellegű megoldásra.

1) Zsolna, Szlovákia

Zsolna Szlovákia 4. legnagyobb városa; 85 000-es lakosságával valamivel kisebb, mint Székesfehérvár. Utóbbival ellentétben azonban a méretéhez képest elég színvonalas közösségi közlekedés áll rendelkezésre: a város sűrűbben lakott részeit egy 8 viszonylatból álló trolihálózat fedi le. A járatok nagy része 20 percenként, ütemesen jár (hétköznap csúcsidőben természetesen ennél sűrűbb a közlekedés), azonban a sok fonódás miatt ez legtöbbször 10 perces, a belvárosban pedig 5 perces követést jelent a közös szakaszokon. Buszok is járnak, de azok inkább kiegészítő szerepűek, menetrendjük kevésbé vonzó – azonban van egy éjszakai járat is, mely nagyjából óránként jár.

A tarifarendszer is kellemes meglepetéseket tartogat: az időalapú vonaljegyek sem drágák, azonban a turistáknak szánt napijegy mindössze 2 eurós ára nagyon is olcsónak mondható. A jegyek papír alapúak, és a város számos megállójában található jegyautomatákból vehetőek meg elsősorban – a mindenféle bérleteket pedig elektronikus kártyára lehet megvenni.

A járműpark nagyrészt alacsonypadlós, a régi Skoda 15 Tr és 14 Tr kocsikat inkább csak csúcsidőben lehet látni forgalomban, egyébként pedig az errefelé megszokott cseh gyártmányú SOR trolibuszok mellett már új, 4. generációs Solarisok is járják a város utcáit.

[Gergő, Jakab, Viktor; 2018. június]

2) London, Egyesült Királyság

London utcáin is járnak iskolabuszok, de egyáltalán nem az Amerikából ismert sárga járgányok. Nagyjából 80 menetrend szerinti járat (a 600-699 közötti jelzésűek) az iskolába menőket, illetve az onnan haza igyekvőket szolgálja. Ezek ugyanolyan buszok, mint bármelyik másik (egyforma az utastájékoztatás, a járműpark és a jegyrendszer), viszont általában csak egyszer indulnak naponta, olyan időpontban, hogy a diákok még a becsengetés előtt odaérjenek az érintett iskolákhoz.

A forgalmasabb iskolás járatokon több busz is közlekedik, a 638-ason például 6 emeletes busz megy végig közvetlenül egymás után, hogy biztosan mindenki felférjen.

Az egészben talán a méretek a legérdekesebbek. A magyarországi helyközi közlekedés menetrendje sok helyen szinte kizárólag ilyen iskolás járatokból áll, miközben egy Budapest méretű városban pedig az alaphálózat is elég sűrű ahhoz, hogy lekezelje az iskolás forgalmat. Az ötször akkora Londonban pedig nem csak, hogy szintén vannak iskolás buszok a sűrű alaphálózat ellenére, hanem rögtön hat is megy egymás után.

[Jakab, 2018. február]

3) Bologna, Olaszország

Bologna belvárosa közlekedési szempontból többek között azért érdekes, mert szinte mindenfelé rettentő hosszú árkádrendszer vezet az épületek aljában, ami kényelmes, hiszen többé-kevésbé végig lehet árnyékban sétálni. A belvárost keresztező fő utcát hétvégente teljesen autómentesítik – egészen csendessé válik ilyenkor a környék, pár kávézó kitelepül az úttestre, a város egy egészen másik arcát mutatja így. Jó lenne ezt kipróbálni itthon, például a Kossuth Lajos utcában vagy az Andrássy úton.

Igazi olasz városként rengeteg a robogó és a robogóparkoló, de sok a kerékpáros is, és van könnyű, modern biciklikből álló közbringa-rendszer.

A szűk belvárost behálózzák a busz- és trolijáratok – azonban ilyen, elsőre bizony szedett-vedettnek tűnő kocsiparkot ritkán látni. A buszokból az újabbak többnyire Ivecók és Menarinibusok, az öregebbek között C1-es Citaro, régi-új gázos MAN, és több minden más van. Nagyon úgy tűnik, mintha régóta célirányosan a légszennyezettség csökkentése lenne az elsőszámú szempont a hajtásrendszerek választásánál, és ezért van sok gázbusz és troli, vagy épp új hibrid busz a városban. Füstölő buszt egyáltalán nem is látni, függetlenül attól, hogy vannak legalább 10 éves járművek is forgalomban. Az egyik képen egy szinte új Rampini midibusz látható – eredetileg ugye ilyen jött volna Budapestre a Várba elektromos verzióban, csak aztán Evopro Modulo lett helyette.

A helyi “FUTÁR”-t (amely jó 20 éves lehet) nem igazán lehet jó példaként felhozni: motyogó és érthetetlen a bemondás, vizuális tájékoztatás szinte nem is létezik, és a megállói kijelzők is elég régiesek.

[2018. július]

4) Ciprus

Az első részben általánosságban volt szó a ciprusi tömegközlekedésről, most következzen egy olyan példa, ahol már most az itthoninál praktikusabb megoldást mutat fel az amúgy kissé kezdetleges tömegközlekedési rendszer: ez az aprófalvak kiszolgálása. A Troodos-hegység szinte csak ilyenekkel van tele, és papíron mindnek közvetlen járatai vannak a legközelebbi nagyváros (a déli oldalán Limassol, az északin Nicosia) felé. A járattérképeken ilyen vagy ilyen, furcsa elágazó viszonylatokat lehet látni.

A valóságban ez úgy néz ki, hogy a legnagyobb forgalmú irányokban végigmegy egy-egy nagybusz, amihez különféle útelágazásoknál csatlakoznak olyan kisbuszok, amik az oldalágon lévő falvakon mennek végig. A csatlakozásokra kb. 4-5 perc van mindkét irányban, és persze biztosítottak, vagyis bevárják egymást a buszok. A kis ráhordó járatoknak általában megállóik sincsenek, leintésre állnak meg bárhol a falvakban. A tarifaproblémát (vagyis hogy egy vonaljegy elég legyen az átszállás ellenére) pedig úgy oldják meg, hogy a ráhordók ingyenesek, jegyet venni csak a nagybuszon való utazáshoz kell.

A nagy képen a Nicosiai kerület szolgáltatójának, az OSEL-nek egy szépen arculatosított Sprintere látható Kalopanagiotis falu főutcáján, útban Pedoulas felől Atsasba, ahol közvetlen csatlakozása van Nicosia felé.

A limassoli cég (EMEL) már nem ilyen szép kis Sprintereket járat: ahogy az alsó összeállításon látszik, ott többnyire mindenféle, busznak távolról sem látszó dolgok mennek a kis falusi járatokon. (Bizony a bal felső Ford Transit is menetrendszerinti járat – a képen épp Prodromosban várja, hogy 62-es buszként indulhasson Saittasba, ahol majd a Limassolba menő nagybuszra lehet átszállni róla.)

[Viktor, 2018. június]

Hamarosan folytatjuk újabb részekkel!

Amennyiben hozzászólnál a bejegyzéshez, véleményedet szívesen fogadjuk a Facebook-posztunk alatt: